ULTIMÁTUMOK VARGÁTÓL CSERTŐIIG

A legemlékezetesebb ultimátumot a magyar labdarúgás történetében alighanem Varga Zoltán kapta a Ferencváros vezetőedzőjeként 1997 tavaszán. A szakvezetőnek két meccsen hat pontot kellett volna szereznie a csapattal, de rögtön az első találkozót, a Videoton elleni hazai összecsapást nem sikerült megnyerni, pedig már 2–0-ra is vezetett a csapat. A 2–2-es döntetlen után a néhai edzőt a szurkolók szimpátiatüntetése tartotta a kispadon (pedig a Videoton után a Vasast sem tudta megverni a Fradi, így a tervezett hat pontból kettő lett), igaz, csak a szezon végéig, amikor Nyilasi Tibor váltotta.

A közelmúlt ultimátumai általában ugyanazzal az eredménnyel zárultak, mint Vargáé: a kitűzött cél nem teljesült, és az edzőnek előbb vagy utóbb mennie kellett. Persze, akadt néhány kivétel is...

2005 márciusában a ZTE FC vezetősége ultimátumot adott a csapatnak és Gellei Imre vezetőedzőnek, két találkozón négy pontot tűztek ki célul, de a csapat mindkét soron következő meccsét megnyerte, így nem történt változás a szakmai irányításban.

Pécsen a 2000-es évek közepén nagy divat lett az ultimátum: a 2005–2006-os és a 2006–2007-es szezonban összesen háromszor nyúltak ehhez az eszközhöz a vezetők, egyszer bejött.

Először Ott Józseftől várták azt 2005 őszén, hogy három vereség után bizonyítson a csapat, azt nem határozták meg, hogy pontosan hány pontot kell szereznie a gárdának. A DVTK-t a következő fordulóban 5–0-ra még legyőzte az együttes, utána viszont 3–0-ra kikapott a Vasastól, Ott helyett pedig az addigi szakmai igazgató, Keszei Ferenc lett az edző.

Keszei 2006 őszén tíz fordulót követően ötmeccses ultimátumot kapott, melyet túl is teljesített, ugyanis a kitűzött tíz pont helyett 13 pontot szerzett Szabados Józsefékkel. A pécsi vezetőknek annyira megtetszett ez a módszer, hogy 2007 tavaszán is alkalmazták: a 26. forduló előtt két forduló alatt hat pontban határozták meg a célt, de csak egy lett belőle. Ezt követően Keszei két fordulóig mégis maradhatott, ám az utolsó meccsen már a korábbi pályaedző, Schneider Gábor irányított, a Vác elleni idegenbeli döntetlen pedig a PMFC kiesését jelentette az NB I-ből (a csapat azóta is másodosztályú).

A Paksi FC-t irányító Lengyel Ferenc közel állt ahhoz, hogy teljesítse klubja ultimátumát. A szakember 2007 őszén az ultimátum kihirdetését követően két egymást követő bajnokit megnyert a csapatával, ám a Nyíregyháza és a Tatabánya elleni siker nem volt elegendő ahhoz, hogy megszilárdítsa a helyét. A vezetők a következő két meccsen további három pontot vártak, ám ezt már nem tudta teljesíteni a csapat, mert előbb kikapott otthon a REAC-tól, majd ikszelt Sopronban. Lengyelt Gellei Imre váltotta a tolnaiak kispadján.

A DVTK vezetőedzőjének, Vágó Attilának 2008 őszén a Győr elleni 5–0-s fiaskót követően hét meccsen 12 pontot kellett volna szereznie, ám rögtön a soron következő találkozót elveszítették – a Magyar Kupában az NB II-es Makó otthonában szenvedtek vereséget, Vágó Attilát előbb átmenetileg Benczés Miklós, majd Sisa Tibor követte a kispadon.

A Nyíregyháza vezetőedzője, Révész Attila 2009 tavaszán önként vállalt egy három meccsen hét pont megszerzéséről szóló ultimátumot (a játékosoknak pedig pénzbüntetést helyezett kilátásba). A célt nem sikerült elérni, Szabó András és Kovács János vette át a szakmai munka irányítását. Révész utólag beismerte, az ultimátum bénítóan hatott a csapatra.

Csertői Aurél 2010. október 10-én kapott ultimátumot, de miután a Haladás 3–1-re kikapott Újpesten a két találkozón tervezett négy pont teljesíthetetlenné vált, Csertőit Aczél Zoltán váltotta a kispadon.

CSANK: HA NEM VESZEK NYAKKENDŐT, JOBB LESZ?

Horváth Ferenc a Ferencváros labdarúgójaként pályára lépett a már említett 1997-es Videoton (volt csapata) elleni 2–2-es döntetlennel záruló találkozón, ő szerezte a zöld-fehérek mindkét gólját.

„Teljesen felesleges ultimátumot adni az edzőnek. Ezzel a vezetők csak azt a látszatot keltik, hogy nem vállalják döntésük felelősségét. Vagy rúgják ki az edzőt, vagy adjanak neki még több időt az építkezéshez. Egy tréner attól nem lesz jobb vagy rosszabb, ha két találkozón sikerül elérnie négy pontot. Emlékszem, a Videoton ellen volt olyan csapattársam, akit egy rossz mozdulat után lecseréltek, mert látszott rajta, hogy nem bírja ezt a nyomást” – nyilatkozta Csertő Aurél ultimátuma kapcsán a Nemzeti Sportnak Horváth.

A rutinos edző, Csank János is átélt hasonló helyzetet Békéscsabán még 1988-ban, nem sokkal azt követően, hogy Magyar Kupát nyert a csapattal. Véleménye szerint az ultimátummal a vezetők magas labdát adnak az edzővel nem szimpatizáló játékosoknak.

„Ritka, hogy egy játékos az edzője ellen futballozzon, de egy ultimátummal a vezetők megadják ehhez az alapot. Békéscsabán voltam ilyen helyzetben, amikor az első hat fordulóban nem nyert a csapat, és azt mondták, hogy a következő találkozót mindenképp hoznunk kell, ha maradni akarok. Ez nem volt nyilvános ultimátum, mert a játékosok nem tudtak róla. Akkor egy edzésen észrevettem valamit, ami nem tetszett, és amely miatt három játékost kiraktam a csapatból. Ezt tartom edzői pályafutásom egyik legnagyobb húzásának. Ezután megvertük a Videotont, így folytathattam a munkát” – nyilatkozta a téma kapcsán Csank a Nemzeti Sport Online-nak.

Érdekesség, hogy az Újpest elleni bajnoki előtt Csertői Aurél is változtatott a Haladás összetételén, hiszen nem játszatta az addig alapembernek számító Kenesei Krisztiánt (akivel állítólag összeszólalkozott a Kecskeméttől elszenvedett vereséget követően), de a szombathelyiek nélküle is kikaptak.

„Ha ultimátumot kapok, mit kellene másképp csinálnom? Ne rágózzak, vagy ne vegyek nyakkendőt? Attól jobb lesz? Minden meccsre ugyanúgy készítem fel a csapatomat. Ezen semmi sem változtat, ezért nem látom értelmét az efféle megoldásoknak” – fogalmazott a jelenleg Zalaegerszegen dolgozó Csank János.

KOVÁCS ZOLTÁN: AZ ULTIMÁTUM A SZURKOLÓKNAK SZÓL

Kicsit más szemmel nézi a kérdést Kovács Zoltán, aki játékosként nem élt át ultimátumot, az Újpest sportigazgatójaként azonban már ő is volt olyan helyzetben, hogy döntenie kellett egy szakember jövőjéről.

„A nyilvános ultimátummal egyrészt azt mutatja a vezetőség a szurkolóknak, hogy látják a problémát, és gondolkodnak a megoldáson, másrészt felgyorsítják az edzőváltás folyamatát, hiszen általában ezt követően nagyon hamar eldől a kérdés, mint ahogy Csertői Aurél esetében is történt” – mondta megkeresésünkre a sportvezető.

„Úgy gondolom, ilyen helyzetet meg lehet oldani az öltözőn belül ultimátumok és fizetésmegvonásokkal való fenyegetés nélkül is. A tavasszal Willie McStay esetében például tisztában voltam azzal, hogy változásra van szükség a csapat játékában, ezt a szakemberrel is megbeszéltük, és magamban eldöntöttem, meddig vagyok hajlandó várni. Miután kedvező változás nem történt, megköszöntem a skót szakember munkáját” – elevenítette fel Kovács az Újpestnél a tavasszal történt váltást, amikor Mészöly Géza került McStay helyére.

Azt nem tudni, hogy az ultimátumok gyakorlata folytatódik-e, de amint azt a nagy számok törvénye és a szakmabeliek véleménye mutatja, valószínűleg nem ez a leghatékonyabb módszer egy rossz passzban lévő csapat felrázására.