New York, Debrecen - Nehéz most komolyan venni egy sikeres debreceni kosárlabdás történetet, amikor nemrég hullott atomjaira a sportág a cívisvárosban, pedig érdemes rá figyelni, mert egy fiatalember megmutatta, hogy Amerika tényleg a lehetőségek hazája.

Minden, csak nem tündérmese, a debreceni kosárlabdázás legutóbbi két évtizede. Csillogás, villogás, pünkösdi királyság, majd megszűnés, eltűnés, kifizetetlen számlák. Maradt a nihil. Pedig tudjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy az utánpótlás jól működik, és vannak itt ügyes fiatalok, bár csak soha ne válnának érett férfivá! Amíg az arcuk komolyabb pelyhedzésbe nem kezd, minden a legnagyobb rendben, de utána debreceniként semmi jó nem vár rájuk. Aki e jeleket tapasztalni véli saját bőrén, és az átlagosnál több érzéke a van a labda pattogtatásához, kellően bátor és motivált, megtalálhatja a számítását az tengerentúlon. Az amerikai egyetemi bajnokság ugródeszka a profi szereződés felé.

                                                           Szabó Miklós az amerikai diákélet után profinak készül 

Szabó Miklós a Tóth Árpád Gimnáziumban Ráthonyi Tamás irányítása alatt bontogatta szárnyait, és mindeközben végigjárta a ranglétrát az utánpótlásban. Miklós nagy álmokat kergetett, a debreceni kosárlabda vergődése pedig nem fért bele a beteljesüléshez, vagy legalábbis erősen rontotta a képet. A hajdúsági fiatalember nem mást, mint a kosárlabdázás Mekkáját nézte ki „tanulmányútnak", és 19 évesen egy floridai főiskolán találta magát. Innen persze messze még az NBA - mondhatják a fanyalgók -, de az tény, hogy a földkerekség legnívósabb profi bajnoksága is ebből a ligából „táplálkozik", komoly rangot ad neki, és több mint jó lehetőséget kínál.

„Májk", a mi fiúnk két évig pattogtatott a napsütötte Floridában, majd 2008-ban New Yorkba tette át a székhelyét, hogy a Hofstra University diákja és kosara címmel büszkélkedhessen. A fejlődése szempontjából váltott, és bár kisebb-nagyobb sérülések hátráltatták, ma már odáig jutott, hogy betonbiztos tagja a kezdő ötösnek.

A fiatal kosaras idén befejezi iskolai tanulmányait, és ezzel együtt amerikai kalandjai is véget érnek, amennyiben valamilyen csoda folytán nem kap szerződést az NBA-ból. Miklós tisztában van a képességeivel, és ennek megfelelően tervezi a jövőjét, azaz Európában szeretne karrierje csúcsára érni. Hivatalos kérője még nincs, de úgy érzi, igen jó esélyei vannak arra, hogy egy mediterrán ország kosárlabdacsapatába befészkelje magát.
 

A jövő tehát még bizonytalan, az azonban kétségtelen, hogy négyéves amerikai kiruccanása során rengeteg tudást, és játékintelligenciát szívott magába, és piaci ára a tízszeresére emelkedett. Néhány évvel ezelőtt magyar csapatok hívták, ő azonban nemet mondott, Amerikában akart játszani. És milyen jól döntött! Fiatalon belekóstolhatott egy olyan profi légkörbe, amit a Magyarországon játszó játékosok csak hallomásból ismernek. Bárcsak Debrecenben kamatoztatná az amerikai tapasztalatait!