Az Antal-Lusztig-gyűjtemény A több mint 3500 darabos Antal-Lusztig-gyűjteményt Antal Péter nagyapja, Lusztig Sámuel alapozta meg, aki a húszas években kezdte vásárolni saját kortársai munkáit. Ezek azonban a háborúban elkallódtak, így a holokauszt után a derecskei kereskedő újra nekilátott a gyűjtemény felépítéséhez. Antal Péter eleinte nagyapja szellemiségében folytatta a gyűjtést, 17 évesen azonban már a saját útját járta, s főként a magyar progresszió képviselőit kereste. A kortársakat elsősorban a műtermekből vásárolta, de hamar kialakuló jó kapcsolatai, barátságai révén sokszor ajándékként is kapott képeket vagy egész hagyatékokat. Az elmúlt évtizedekben párhuzamosan vásárolt modern és kortárs munkákat, bár a hangsúly egyre inkább ez utóbbiak irányába tolódik. A monumentális Antal-Lusztig-gyűjteményben nyomon követhető a XX. századi magyar képzőművészet fejlődése. Szinyei Merse Páltól Csontváryn, Gulácsyn, Ferenczy Károlyon, majd Anna Margiton, Ámos Imrén és Ország Lilin át egészen napjainkig, Kicsiny Balázs és Német Hajnal műveiig tart az ív, amelyet a gyűjtemény átfog. Több mint 300 magyar művésztől találhatók benne táblaképek, egyedi grafikák, plasztikák és izgalmas installációk. A kollekcióban különösen hangsúlyosan jelenik meg a Nyolcak és az aktivisták csoportja (többek között Kernstok Károly, Czigány Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos és Márffy Ödön képeivel), a szentendrei iskola (Ámos Imre, Anna Margit, Bálint Endre és Korniss Dezső munkáival) és az európai iskola (Bálint Endre, Kassák Lajos, Egry József, Bokros Birman Dezső, Ország Lili alkotásai révén). A gyűjtemény tulajdonosa, Antal Péter Debrecen városának tíz évre adta letétbe a művek egy jelentős részét. Az anyag kezelését a városi önkormányzat a MODEM Modern Debreceni Művészeti Közhasznú Társaságra bízta.